de azt is tudom, hogy eközben nem követhetjük el ugyanazt a hibát, amit a férfiak ellenünk, nők ellen elkövettek!
Az erőnk SOHA nem származhat a másik – a férfi – elnyomásából, mert azzal nem változást, hanem ismét csak egy „hatalomátvételt” teremtenénk.
A maszkulin erő végtelenül eltorzult az elmúlt korszakokban, ahogy a feminin is.
A férfi ádáz harcba kezdett a nő ellen, a nő pedig megadásba, vagy a túlélésért, a saját személyének létjogosultságáért folytatott küzdelembe menekült. Harcot vívunk egymással ma is.
Közben pedig rengeteg harag, fájdalom, szégyen ivódott belénk, elveszítettük az önazonos életre való törekvés igényét. Nők és férfiak egyaránt.
A két minőségnek az átalakulás során össze kell érnie, egymásba kell formálódnia.
Senki nem lehet erős olyan áron, hogy valaki mást elgyengít!
Nekünk nőknek kell visszahoznunk azokat az értékeket, melyeknek hiánya kritikus állapotba sodorta az emberiség egészét. A női minőség felszabadulása az emberiség jövőjének záloga.
A spiritualitásunk tesz képessé arra, hogy megéljük a létezés különböző aspektusait, hogy teljessé tegyük az életet, és lényünk tiszta esszenciájával legyünk jelen.
Ezt úgy tehetjük meg a legkönnyebben, ha jóval nagyobb teret engedünk az érzéseinknek, megérzéseinknek, a női természetünknek. Kapcsolatot ápolunk belső világunkkal, mely az öröm és jóllét forrása. Így válunk szabaddá, önazonossá.
Az önazonosság – az én megfogalmazásomban – azt jelenti, hogy az ember őszintén él. Így lehetünk szabadok, így bontakozhatnak ki értékes, mély emberi kapcsolataink, és így formálódik a lelkünk csillogó gyémánttá. Clarissa Pinkola Estés arra figyelmeztet, hogy a különböző sémáknak és elvárásoknak való megfelelés gúzsba köti egész lényünket. Egyetértek! Ha teret engedünk a megfelelésnek, mi magunk tartjuk fenn testünk, lelkünk béklyóit. Nem ez a szabadulásunk útja!
A nők eredendően erőteljesek. Lényük messzemenő ajándékokat rejt magában, melyet a világ még mindig igyekszik megtagadni.
1. Ott kezdd az önazonos életet, ahol éppen tartasz!
Nem azon múlik, hány tanfolyamot végeztél, milyen papírokat szereztél eddig és hány képzésre, oklevélre akarsz még szert tenni. Azt a pillanatot várni, hogy „igen, most kész vagyok” – teljesen értelmetlen!
Az a pillanat ugyanis soha nem jön el… Pusztán elménk sóvárgó, biztonságot hajszoló késztetései helyezik ki valahová a jövőbe azt az idealizált, tökéletesnek tűnő pillanatot, mely valójában nem létezik.
2. Bátorságra kell szert tenned, hogy merj kockázatot vállalni!
Senkitől nem várhatsz engedélyt! Sőt! Lesznek jónéhányan, akik minden erejükkel szeretnének majd eltántorítani. Egyszerűen azért, mert mindennemű változás kényelmetlen a számukra. Főleg a tiéd. Azt szeretnék, hogy Te is olyan légy, mint ők, mint amilyen eddig voltál. Na, pont ez a szemlélet az, amely mindent merevvé, élettelenné akar formálni. Mert stabilitását a mozdulatlanság illúziójába helyezi. De mi tudjuk, hogy az élet áramlik, ha akarjuk, ha nem - szerencsére!
Az áramlás pedig változást hoz. Születést, halált és megújulást.
3. El kell kötelezned magad az élet, - a tudatos, eleven élet - és önmagad mellett!
A nő szenvedélye egész lényét betölti. Pedig generációk során át arra nevelték, hogy rettegjen a saját természetétől, szégyellje mindazt, ami benne természetszerűleg adott. Megtanították, hogy hallgasson és idomuljon.
Ebből kell kilépned! Ebből kell kilépnünk mindannyiunknak!
A patriarchális szemlélet volt az, amely azt a megfoghatatlan, vadnak és nyersnek tűnő anyagot – ami a nő eredendő lényege - olyan puhára rágta, hogy aztán könnyen hozzáidomuljon bármely más formához, és kellően kontrollálható legyen.
És ezt a szemléletet lassan mi nők is magunkévá tettük...
Idővel elveszítettük az arról való tudást, hogy képesek vagyunk a fizikai és szellemi síkokon is jelen lenni. Hogy eredendő természetünk energiát és változást teremt. Hogy a női minőségünkből fakadó gondoskodó és tápláló szerep szívünket és tudatosságunkat érzékennyé tette a létezés különböző szintjei iránt.
Mindez feledésbe merült, mert a túlélésért kellett küzdenünk. És sokunknak még ma is kell. Sokan közülünk még ma is erőszak és elnyomás áldozatai a családon belül és a társadalomban is. Hosszú időre elvesztünk a fájdalom és a félelem útvesztőiben.
A mindennapi élet káosza, fojtogató, monoton rohanása elvezethet bennünket egy törésponthoz. És általában ez az a pont, ahol rájövünk, nem a saját életünket éljük, az idomulásnál, a szimpla vegetálásnál sokkal többre vágyunk.
Most, amikor egy új korszak pillanatait éljük, megtanulunk emlékezni – ha úgy döntünk persze!
Ha elköteleződünk önmagunk mellett, az átmenet ösvénye fokról fokra bontakozik a lépteink alatt, hogy elvigyen a tágasságba, ahol a női természet, a sok ezer éve megtagadott női erő, a szívből fakadó ősbizalom köszönthet ránk.
4. Élnünk kell a női körök nyújtotta támogató erővel!
„Egyébként azt is gondolom, hogy egyre többen ráéreznek, jobb lenne összetartani. Itt Budapesten is egyre több női kör szerveződik, valami megindult és ez nagyon szuper! Jó lenne, ha minél érzékenyebben, együtt érzőbben tudnánk odafordulni egymáshoz.” (Virág)
/Havasi Mia: Eredendő Erő – Nők a XXI. században (Gondolatok, interjúk) – részlet/
5. Meg kell tanulnunk erőszak nélkül kifejezni a véleményünket, az érzéseinket!
Lehet, hogy nem leszünk majd népszerűek, de nem is ez a cél. Nem a simulékonyság, a hazudozás, hanem az autentikusság. Mert ez fog erőt adni, ezzel a jelenléttel formálódunk mi magunk és a környezetünk is.
Ha szükséges radikális döntést hozunk és lépünk, mert nem képviselhetünk tovább olyan dolgokat, amely értékrendünktől teljesen távol áll.
Fáradságos, gyönyörű úton járunk, és közben egyetlen pillanatra sem felejthetjük el, hogy a valódi vezetők nem akarnak birtokolni, nem akarnak uralkodni…az autentikusságuk teszi őket hitelessé, nem pedig az arrogancia!
A felnyíló ösvényen bár mindannyiunknak önállóan kell végigmenni, élvezhetjük a női körök támogató, megtartó erejét!
Így tudjuk visszavenni kreatív, sokszínű énünket, így formálódunk újra hiteles vezetőkké.
Ha ezt megértjük, kiteljesedünk, elevenné válunk, képesek leszünk saját egyedi természetünket megélni és képesek leszünk átvezetni a társadalmat a változás időszakán.
Ez mindannyiunk közös érdeke.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése