AZ IZLANDI RENDELET KAPCSÁN - MIÉRT KELT FÉLELMET A NŐK EGYENJOGÚSÁGA MÉG NAPJAINKBAN IS?

Kép forrása: Pinterest

Izland azt tervezi, hogy 2022-re a nemek bérezése közötti különbség.
 „… nem szimplán előírják a nőknek járó, férfiakkal azonos bérezést, hanem számon is kérik majd ezt a cégeken, akiknek maguknak kell majd bizonyítaniuk a szabályok betartását.”

Az az egyik perverzióm, hogy szeretek a  hozzászólások között "csemegézni" mert nagyon jól tükrözik a közhangulatot. Sok esetben arc és név nélkül „büszkén”, nyersen vállalható egy-egy vélemény… persze vannak, akik arccal, névvel is megteszik.

Az egyik hozzászólás az izlandi rendeletre így hangzott:
„A feminácik nagy örömére.”

Miért irritálják a jelenkor változásai, ahogy ez a rendelet is, a férfiak egy – szeretnék bízni benne, hogy nem túl jelentős – hányadát? Miért fél ennyire a férfiak egy adott csoportja az egyenjogúság kérdésétől?
Ékes példáját láthattuk ennek az EP-ben felszólaló lengyel képviselő Janusz Korwin-Mikke igen gyermetegnek mondható felszólalásában:

https://www.youtube.com/watch?v=aYdviK9617g

Ha abból a tényből indulunk ki, hogy az uralkodó vallás minden egyes korszakban jelentősen meghatározza az adott társadalom szerkezetét, ideológiáját, talán jobban megérthető ez az ellenséges hozzáállás. Talán jobban megértjük, miért van szüksége a férfiaknak arra, hogy biztosak legyenek benne, a nők értéktelenebbek. Ahogy azt a napokban hallhattuk

A patriarchális rendszerek térhódításával elkezdődött a férfi nagyszerűségének litániája.
De miből táplálkozott ez a „nagyszerűség”? Miféle „erő” az, amely kizárólag a másik fél lealacsonyításából, nyílt elnyomásának a gyakorlatából fakad? Tényleg erőként kell definiálnunk azt a jelenséget, mely elvárja az alárendelődést, hogy látszólagos felsőbbrendűségében önmaga előtt tetszelegjen? Nem gondolom! Nem gondolom, hogy a Férfiak számára ez adna erőt - valódi erőt! A férfiak persze már más kérdés...

Az a hamis mítosz, melyet filozófia okfejtések, különböző vallási dogmák és a belőlük fakadó társadalmi normák a férfiakra testáltak éppen leomlóban van.
A lebomlás folyamata során a nők egyre inkább rátalálnak veleszületett erejükre és ezáltal önmagukra. A férfiak és nők azon csoportjai, amelyek képtelenek az evolúciós folyamattal haladni, képtelenek a változásra, a fejlődésre - érthető módon - egyre kétségbeesettebbek és ezáltal egyre agresszívabbak.

A jelenkor társadalmi változásai égetően szükségszerűek, és mindkét nemet érintik. Ezen a változáson együtt kell végigmennünk és nem kisebb dolgot kell megteremtenünk, mint azt, hogy megnézzük, milyen értékeket hordozunk önmagunkban – nők és férfiak egyaránt – és a kölcsönös tisztelet jegyében mit tudunk megteremteni. Együtt.

Akár egyéni életünket, akár a társadalmi viszonyokat tekintve hosszú ideje rójuk ugyanazokat az értelmetlen köröket. Egy evolúciós lépcsőfokra kellene most fellépnünk – együtt.
A fejlődés lényege - minden esetben – meghaladni a régit, az avíttat, az elkopottat. A fejlődés akkor tartható fent, ha képesek vagyunk új struktúrákat és stratégiákat létrehozni. Együtt.

Az a felbomlás, amit jelenleg tapasztalunk egyben egy élhetőbb világ megteremtésének záloga. És ebben nekünk, nőknek óriási szerepet kell vállalnunk.
Bátorságra kell szert tennünk – ahogy tette azt a fenti videóban felszólaló, a lengyel képviselő kirohanására válaszoló - Iratxe García Pérez.
Bátorság kell ahhoz, hogy megkérdőjelezzük a dogmákat, a több ezeréves elnyomást, hogy felülvizsgáljunk egy megszokott értékrendet.

És mindezt önmagunkkal kell kezdenünk! Fel kell tárnunk, miért a gyűlöletből táplálkozunk, miért a másokon való hatalom gyakorlása az egyetlen, - önbecsülést pótolni hivatott - eszközünk. Vagy éppen miért akarunk hangtalanul behódolni…

Bátorságra van szükségünk, hogy felvállaljuk az új kezdetet, és felépítsünk egy szebb, emberibb és boldogabb életet önmagunk és a bennünket követő generációk számára!