Ritkán kényszerítenek billentyűzet
elé a politikai események, melyek talán a legmocskosabb,
legsötétebb területei az életünknek, most mégis muszáj...
Egyik interjúalanyom gondolatai
jutottak eszembe ma reggel:
„... annyit mondanék, nagyon fontos,
hogy gondolkodjunk! Értem egyébként, hogy miért nem akarunk!
Gondolkodni ugyanis fájdalmas. Az agyunk jelenleg letompított
állapotban van, többek között a tv, a média által. (…)
Amikor elkezdjük majd használni az
agyunkat, azt a szervünket, amit hosszú idő óta nem
dolgoztattunk, akkor az fájni fog. És ez tényleg fizikai
fájdalom.”
Olyan ez mint az edzés. Amikor a
hosszú ideje tartó tespedtség után munkára késztetjük az
izmainkat, az fájdalommal jár.
Tegnap éjjel nehéz döntés előtt állt Amerika...
Az amerikai választási eredmény
kapcsán nem a demokráciát siratom – az ugyanis soha nem
létezett. Lehet, hogy történészek és politológusok e mondat
kapcsán a fejükhöz kapnak, de akkor is azt kell mondjam,
demokrácia – az írott történelmi korokban – nem létezett.
Ne példálózzunk a görögökkel! Az
athéni „demokráciában” hosszú időn át virágzik a
rabszolgatartás, a nőknek nincs szavazati joga, Arisztotelész
pedig úgy vélekedik, hogy „ A nők és a rabszolgák egy fontos
szempontból hasonlóak: urukkal/férjükkel szembeni
alacsonyabbrendűségük állandó és változatlan.” (Jack
Holland) Miről beszélünk?!
Az azóta eltelt időben persze
történtek változások a nőket illetően, és a rabszolgaság is
új nevet kapott...
Tudom, hogy ami most történik a
világban, az nem más, mint egy haldokló rendszer végső,
kétségbeesett sikolya, mely időnként túlságosan is élesen, de
belehasít a dobhártyánkba.
Tudom, hogy a mély változás mindig
drámai, és mindig megelőzi a kétségbeesés.
Tudom, hogy a fennálló rendszerek
pusztulása megállíthatatlan folyamat, legyen bár üvöltésük
mégoly hangos is!
Ami mégis megrendít, az az emberi
értékek sebes iramú hanyatlása világszerte.
Amerikában léteznek nők – és amint azt láthatjuk, nincsenek
kevesen - akik Donald Trump mellett tették le a voksukat.
Megrendít, hogy a gyűlölet, a
kirekesztés, az indulatkeltés tomboló hullámai söpörnek át a
mindennapokon. Hogy egyetlen közös istenünk maradt – a profit, a
harácsolás, a kifosztottság, a korrupció és kizsákmányolás
istene.
Hogy nem vagyunk hajlandók szembenézni
a saját indulatainkkal, annak valódi forrásaival, az
elfojtásainkból eredő frusztrációinkat pedig egész egyszerűen
beleokádjuk a világba.
Kihasználhatóak és a végsőkig
ingerelhetőek vagyunk.
Vaclav Havel azt mondta Orbán
Viktorral kapcsolatban: isten óvja a magyarokat – de Európát is – ha ez az
ember még egyszer hatalomra kerül.
A Donald Trump-ról kialakult kép
kapcsán, győzelemre jutását látva, nem tudom mit lehet még
mondani...
Hát ennyi...
VálaszTörlésHát sajnos...
VálaszTörlés