2016. 11. 09.

AMERIKA VÁLASZTOTT...

Ritkán kényszerítenek billentyűzet elé a politikai események, melyek talán a legmocskosabb,
legsötétebb területei az életünknek, most mégis muszáj...
Egyik interjúalanyom gondolatai jutottak eszembe ma reggel:
„... annyit mondanék, nagyon fontos, hogy gondolkodjunk! Értem egyébként, hogy miért nem akarunk! Gondolkodni ugyanis fájdalmas. Az agyunk jelenleg letompított állapotban van, többek között a tv, a média által. (…)
Amikor elkezdjük majd használni az agyunkat, azt a szervünket, amit hosszú idő óta nem dolgoztattunk, akkor az fájni fog. És ez tényleg fizikai fájdalom.”
Olyan ez mint az edzés. Amikor a hosszú ideje tartó tespedtség után munkára késztetjük az izmainkat, az fájdalommal jár. 
Tegnap éjjel nehéz döntés előtt állt Amerika...

Az amerikai választási eredmény kapcsán nem a demokráciát siratom – az ugyanis soha nem létezett. Lehet, hogy történészek és politológusok e mondat kapcsán a fejükhöz kapnak, de akkor is azt kell mondjam, demokrácia – az írott történelmi korokban – nem létezett.
Ne példálózzunk a görögökkel! Az athéni „demokráciában” hosszú időn át virágzik a rabszolgatartás, a nőknek nincs szavazati joga, Arisztotelész pedig úgy vélekedik, hogy „ A nők és a rabszolgák egy fontos szempontból hasonlóak: urukkal/férjükkel szembeni alacsonyabbrendűségük állandó és változatlan.” (Jack Holland) Miről beszélünk?!
Az azóta eltelt időben persze történtek változások a nőket illetően, és a rabszolgaság is új nevet kapott...

Tudom, hogy ami most történik a világban, az nem más, mint egy haldokló rendszer végső, kétségbeesett sikolya, mely időnként túlságosan is élesen, de belehasít a dobhártyánkba.
Tudom, hogy a mély változás mindig drámai, és mindig megelőzi a kétségbeesés.
Tudom, hogy a fennálló rendszerek pusztulása megállíthatatlan folyamat, legyen bár üvöltésük mégoly hangos is!

Ami mégis megrendít, az az emberi értékek sebes iramú hanyatlása világszerte.
Amerikában léteznek nők – és amint azt láthatjuk, nincsenek kevesen - akik Donald Trump mellett tették le a voksukat.
Megrendít, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, az indulatkeltés tomboló hullámai söpörnek át a mindennapokon. Hogy egyetlen közös istenünk maradt – a profit, a harácsolás, a kifosztottság, a korrupció és kizsákmányolás istene.
Hogy nem vagyunk hajlandók szembenézni a saját indulatainkkal, annak valódi forrásaival, az elfojtásainkból eredő frusztrációinkat pedig egész egyszerűen beleokádjuk a világba.
Kihasználhatóak és a végsőkig ingerelhetőek vagyunk.

Vaclav Havel azt mondta Orbán Viktorral kapcsolatban: isten óvja a magyarokat – de Európát is – ha ez az ember még egyszer hatalomra kerül.
A Donald Trump-ról kialakult kép kapcsán, győzelemre jutását látva, nem tudom mit lehet még mondani...


2 megjegyzés: