2016. 11. 09.

EREDENDŐ ERŐ - NŐK A XXI. SZÁZADBAN (Interjúrészlet - Zsuzska)

 
Miért bukás a válás?
kép forrása: Pinterest

Én először bukásként éltem meg. Úgy éreztem, hogy azt, amit felépítettünk, elrontottam. Tudod, a mese nem úgy szólt többé, hogy éltek boldogan, amíg meg nem haltak. Persze a fájdalom és gyász mellett, tudtam, hogy ez az én döntésem.

Felnősz, házasság, gyerek, család. Ez így önmagában még nem recept a boldogságra. Nem volt jó mintám, bár anyám nagyon igyekezett és szeretett, apám viszont alkoholista volt. Próbáltam én is jól csinálni, amennyire akkor képes voltam, elhatároztam, hogy majd én megmutatom, hogyan kell, de nem vettem észre, hogy aki csinálja, az csak az egyik részem. Más részeim viszont, valamilyen irányt szomjazva figyeltek. Aztán mégsem sikerült, nekem nem sikerült.

Még ma is zajlik ennek a feldolgozása a gyerekeimben, de mellette rengeteg olyat kaptak, amihez éppen a válás kellett. Ha ez nem történik velünk, én magam is egészen más lennék. Azoknál a házasságoknál, amelyek idejekorán megköttetnek, nincs lehetőségük az embereknek, hogy kipróbálják önmagukat. Hogy egyedül éljenek, hogy kipróbálják az önállóságot, élményeket szerezzenek. Én egyből egy közösbe érkeztem, a gyerekek születése után nem volt önálló keresetem. A klasszikus felállás: apa keres, anya pedig otthon van.

Kiszolgáltatottság?

Egyrészt igen, másrészt, ha van egy jól működő kapcsolat, akkor nem feltétlenül éljük meg kiszolgáltatottságként. Amikor a gyerekeket vártuk, vagy éppen kicsik voltak, nem annak éltem meg. Egy kettős motor voltunk. De tény, hogy van olyan része a családvállalásnak, amiben a kiszolgáltatottság megjelenik.

Mi akadályozott meg akkoriban, hogy alászállj, hogy a mélységgel kapcsolódj?

Nem tudtam, hogyan tegyem. Néha kiültem a padra, vagy az erdőbe, jó volt, de hiányzott valami. Nem tudtam, hogyan kapcsolódjak. Senki nem mondta, hogyan kell csinálni. Nem volt meditáció, női kör, nem voltak társak, nem volt internet, hogy kutakodjak.

Próbáltam egy református gyülekezetbe járni, próbáltam a biblia felé fordulni egy rövid ideig, de nem vitt előre. Válságba kerültem és azután bukkantak fel más lehetőségek. Akkor jött a dúlaság és ott találtam valami olyat, ami nekem nagyon jó volt. Akár maga a női közösség, akár a misztériumokkal való találkozás. Azt éreztem, hogy ez nagyon fontos, hogy kapcsolódni tudok egy csomó mindenhez, amihez addig nem.

Mi vezetett mégis a váláshoz?

Sok minden történt egyszerre, ami egyrészt nagyon jó volt, másrészt viszont utólag úgy látom, hogy akkoriban mindezt nem tudtam beintegrálni a házasságomba. A férjem egyébként mindenben támogatott, mellettem állt. Mindig készen állt, hogy a gyerekekkel legyen, amikor nekem mennem kellett. Érezte, átlátta, mennyire fontos, amit csinálok, hogy ez egy szolgálat, elhivatottság, Tudta, mennyire fontos, hogy segítséget kapjanak a nők. Sokat beszéltem neki erről.

(...)
Sokat gondolkodtam a házasságom ideje alatt, hogy talán velem van a hiba? Én nem vagyok elég szenvedélyes? Mi az, ami ezt az egészet mozgatja?

Persze ott vannak a magyarázatok: a gyerekek, a fáradtság, de nem ezekről van szó, nem ez a lényeg! Az a kérdés, hogy anyaként, nőként tudok-e önmagammal lenni? Tudok-e úgy önmagammal lenni, hogy táplálom a bennem élő érzékiséget, ragyogást és meg tud-e születni az a tűz, amire egy férfi képes reagálni.

Meg kell tanulnunk, hogy igenis van ilyen és ezt hogyan kell csinálni. És aztán megéreztem, hogy a szexualitás ott van bennem, átjár, kitágít, felszabadít, átjárhatóvá tesz.

Azt gondolom, talán most van az a kor, amikor ezt egyáltalán lehet, erre generációkon át nem volt lehetőség.

Igen, éppen tegnap előtt beszélgettem anyukámmal és sírt. Azt mondta, hidd el, ezt nálunk nem lehetett, nem lehetett arról beszélni, hogy szex, és gyakorlatilag teljes tudatlanság volt mindenről. Arról, hogy neki öröm lehet a szexualitás, hogy maszturbálni normális. Arról is beszélgettünk, hogy én hogyan tudom ezeket megbeszélni a lányommal. És ő ezt nagyon sajnálja, hogy neki ezt nem lehetett.

Néha olyan fájdalmas helyzeteket élünk át! Nem tudjuk, hogyan lehet hozzáférni a boldogsághoz, nincs leírva, nincs rá recept, egy csomó mindent át kell élni ahhoz, hogy ezt felfedezzük. 

A teljes interjú a könyvben olvasható:

EREDENDŐ ERŐ - NŐK A XXI. SZÁZADBAN (GONDOLATOK, INTERJÚK)

AMERIKA VÁLASZTOTT...

Ritkán kényszerítenek billentyűzet elé a politikai események, melyek talán a legmocskosabb,
legsötétebb területei az életünknek, most mégis muszáj...
Egyik interjúalanyom gondolatai jutottak eszembe ma reggel:
„... annyit mondanék, nagyon fontos, hogy gondolkodjunk! Értem egyébként, hogy miért nem akarunk! Gondolkodni ugyanis fájdalmas. Az agyunk jelenleg letompított állapotban van, többek között a tv, a média által. (…)
Amikor elkezdjük majd használni az agyunkat, azt a szervünket, amit hosszú idő óta nem dolgoztattunk, akkor az fájni fog. És ez tényleg fizikai fájdalom.”
Olyan ez mint az edzés. Amikor a hosszú ideje tartó tespedtség után munkára késztetjük az izmainkat, az fájdalommal jár. 
Tegnap éjjel nehéz döntés előtt állt Amerika...

Az amerikai választási eredmény kapcsán nem a demokráciát siratom – az ugyanis soha nem létezett. Lehet, hogy történészek és politológusok e mondat kapcsán a fejükhöz kapnak, de akkor is azt kell mondjam, demokrácia – az írott történelmi korokban – nem létezett.
Ne példálózzunk a görögökkel! Az athéni „demokráciában” hosszú időn át virágzik a rabszolgatartás, a nőknek nincs szavazati joga, Arisztotelész pedig úgy vélekedik, hogy „ A nők és a rabszolgák egy fontos szempontból hasonlóak: urukkal/férjükkel szembeni alacsonyabbrendűségük állandó és változatlan.” (Jack Holland) Miről beszélünk?!
Az azóta eltelt időben persze történtek változások a nőket illetően, és a rabszolgaság is új nevet kapott...

Tudom, hogy ami most történik a világban, az nem más, mint egy haldokló rendszer végső, kétségbeesett sikolya, mely időnként túlságosan is élesen, de belehasít a dobhártyánkba.
Tudom, hogy a mély változás mindig drámai, és mindig megelőzi a kétségbeesés.
Tudom, hogy a fennálló rendszerek pusztulása megállíthatatlan folyamat, legyen bár üvöltésük mégoly hangos is!

Ami mégis megrendít, az az emberi értékek sebes iramú hanyatlása világszerte.
Amerikában léteznek nők – és amint azt láthatjuk, nincsenek kevesen - akik Donald Trump mellett tették le a voksukat.
Megrendít, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, az indulatkeltés tomboló hullámai söpörnek át a mindennapokon. Hogy egyetlen közös istenünk maradt – a profit, a harácsolás, a kifosztottság, a korrupció és kizsákmányolás istene.
Hogy nem vagyunk hajlandók szembenézni a saját indulatainkkal, annak valódi forrásaival, az elfojtásainkból eredő frusztrációinkat pedig egész egyszerűen beleokádjuk a világba.
Kihasználhatóak és a végsőkig ingerelhetőek vagyunk.

Vaclav Havel azt mondta Orbán Viktorral kapcsolatban: isten óvja a magyarokat – de Európát is – ha ez az ember még egyszer hatalomra kerül.
A Donald Trump-ról kialakult kép kapcsán, győzelemre jutását látva, nem tudom mit lehet még mondani...


2016. 11. 08.

A KÖNYV: EREDENDŐ ERŐ - NŐK A XXI. SZÁZADBAN (Gondolatok, interjúk)

Tudod-e, hogy az elmúlt évezredek, évszázadok során, – a férfiak által uralt világ – mennyire fontos tényeket és értékeket titkolt el előled a nőiség kapcsán?

Tudod-e, hogy mindez óriási hatással bír a jelen életedre?

Mit teszel, amikor nehézségekkel szembesülsz, amikor egész egyszerűen szenvedsz a munkahelyeden, a kapcsolatodban, a mindennapokban?

Mit teszel, amikor kimerítenek a környezet által sugallt vagy nyíltan kimondott elvárások?

Elgondolkodtál-e valaha azon, mit is jelen számodra a női lét? Elgondolkodtál-e valaha is azon, hogy teljesebb életet élj?

Rebellis énem azt a női erőt igyekszik megmutatni, mely gyengéd, de természetéből fakadóan, sohasem szelíd!
Az eredendő erőből felnyíló harmóniát, ami korántsem azt jelenti, hogy többé nem kell majd kihívásokkal szembenéznünk. Azt jelenti, hogy vállalunk mindent, amivel szembetalálkozunk.
Az oly hosszú ideje megtagadott és lealacsonyított női létnek a gyönyörűségét szeretném megmutatni.

Hogyan?

A könyv fejezeteiben visszatekintünk a régmúlt titkaiba, mely rávilágíthat, miért is élünk mi nők több ezer éves elnyomásban, mindez pedig hogyan érezteti hatását a jelenben?
Utánajárunk, milyen társadalmi forma előzte meg a patriarchális rendszer kialakulását, és hogyan meríthetünk e távoli örökség kincseiből itt és most 2016-ban?
A nők helyzete, sorsa és megítélése, hogyan befolyásolja a mindennapi megéléseinket, a jelen társadalom összképét?
A személyes gondolatok és az interjúk is azzal a céllal születtek, hogy erőt és inspirációt meríts.
Hús-vér lányok, asszonyok történetei mesélnek arról, mit is tehetünk mi nők – a férfiakkal karöltve – itt és most 2016-ban?

Isten ments, hogy bárki azt gondolja a könyv csak nőknek szól! A következő gondolat egy hús-vér férfitól, Gábortól származik: ... ha újból elhinnénk, ha újból átélnénk, és újból mernénk, akkor a Nő létezésén keresztül megérthetnénk, amit ma a föld körül kerengő műholdakkal pásztázunk, és oly elvakultan kutatunk a laboratóriumok mélyén."

RENDELD MEG MOST, ha úgy érzed a könyv témái, gondolatai, Téged is érintenek:
havasi.mia@gmail.com

Kiknek ajánlom a könyvet?

Akik hisznek abban, hogy mindannyian egyenlőnek születünk.
Azoknak a nőknek és férfiaknak, akik érzik, látják a változás szükségességét.
Nőknek és férfiaknak, akik személyes életüket teljesebbé szeretnék tenni
Azoknak, akik kiteljesedésükért, a föld megóvásáért, a társadalmi változásokért, hajlandóak cselekedni.
Azoknak, akik a belénk plántált dogmákon túl, hajlandóak gondolkodni, látni, érezni.

Kiknek nem ajánlom a könyvet?

Akik úgy vélik, minden jól van úgy, ahogy van.
Akik szerint, úgy sem lehet az élet menetén változtatni.
Akik úgy gondolják, saját életük és a világ helyzetének alakulása, az mindig valaki más felelőssége, életük alakulása pedig rajtuk kívülálló „véletlenek" sorozata.
Akik mereven ragaszkodnak a dogmákhoz.
Akik a megoldást mindig kívülről, másoktól várják.

Ki vagyok én?

Havasi Mia, rekreációs szakember, kineziológus, közel húsz éve az alternatív szemlélet elkötelezett híve.1998 óta vagyok egyéni konzulens, 2004 óta vezetek spirituális, rekreációs és kreatív munkát végző csoportokat, női köröket.
Eszköztáramban modernkori módszerek és ősi hagyományok egyaránt szerepelnek.
2011-ben létrehoztam a Valóság Szellemi Műhely – ma már hatezer főt számláló – közösségét.






Ajánlás
:


„Havasi Mia szókimondó és magával ragadó, tiszta stílusban állítja kíméletlen reflektorfénybe azt a tarthatatlan jelenállapotot, amely egy olyan múltból ered, ahogyan múltat eddig nem ismertünk..."

„– erőnk van. Mindenhez. Változtatni is. Bármit. És a megnyíló új távlatok, rendkívül izgalmasak! A könyv erről az erőről szól, a nők sajátságos erejéről – igen, a vitalitásról, a kreativitásról, bölcsességről, ösztönökről, de mindennél még sokkal, de sokkal többről."


„Valahol mélyen, mintha mindig tudtuk volna. A szerző csak leírta. Ő sem volt közben egyedül – beszélgetőtársai az olvasóval is megosztják megéléseiket az Erő felfedezése közben.

A könyv ára: 3900 Ft.      RENDELD MEG MOST: havasi.mia@gmail.com


EREDENDŐ ERŐ - NŐK A XXI. SZÁZADBAN (Interjúrészlet - Virág)



Az előző munkahelyemen szörnyű dolgok történtek. Teljes eltiprás, beszólások, szexizmus,
kép:Alessio Albi
minden nap. Arra eszméltem, hogy a férfi kollégáim a barátnőimet nézegetik az egyik közösségi oldalon, és megvitatják, hogy melyikkel mit lehetne kezdeni. Pornót néztek a kanapén, leszbikus lányokat, ahogyan kielégítik egymást és mindezt munka közben.

Ez persze arról is szólt, hogy engem csesztessenek, mert többször kinyitottam a szám és jeleztem, hogy ez nem igazán ide való, miért kell a másikat ilyen helyzetbe hozni – főleg a közösségi oldal kapcsán. Amikor szóltam, még jobban ráerősítettek és persze én csak egy fiatal nő vagyok, nem érthetek semmit, maradjak nyugton, nem tudok semmit a világról. Minden nap volt valami, amit egyrészt azért kaptam, mert nő vagyok, másrészt mert fiatal.

Hogy tudtad ezt a helyzetet kezelni?

Hát én ezt egyáltalán nem tudtam kezelni! Voltak próbálkozásaim, de annyira nagy volt a túlerő, hogy azt éreztem, ezzel nem tudok szembeszállni. Volt még egy lány abban a szobában, ahol én is dolgoztam, de ő sem állt mellém.

Beállt a túloldalra, persze, tök poénos, röhögjünk egy jót. És ez nagyon szomorú.

Szóval egy ideig ellenálltam, aztán úgy tettem, mintha ez az egész nem is létezne, de belül továbbra is összerántott. Nem éreztem magam túl jó, nem tudtam természetes lenni, mert folyamatosan találtak fogást azon, ami én vagyok. Megkaptam, hogy hippi vagyok, amit akár bóknak is vehetnék, ha nem lett volna benne hogy: nem tudja, miről szól az élet, majd később rájön, stb. Ez mondjuk még nem annyira durva, de munkahelyen kollégák között nagyon fontos lenne megtartani bizonyos határokat.

Végül kiléptem, és akkor indult az az alkotói folyamat, amiről már beszéltünk. Bár megelőzte fél év depresszió.

Még nem vagyok teljesen önálló, de abban a tekintetben igen, hogy nem bedolgozok valaki másnak, hanem saját magam csinálom a saját dolgaim. Éppen most tanulom, hogyan legyek önmagam főnöke. Otthon dolgozom, magamnak kell meghatározni, hogy mettől meddig tart a munkaidőm, és egyáltalán hogyan zajlik majd a napom.

Sok mindent kell egyszerre csinálni. Saját magam menedzsere vagyok, én vagyok az is, aki szitázik, aki festékes lesz, aki válaszol az üzenetekre. Ez elég sok, de közben meg nagyon jó. Az egészben a legjobb a szabadság, hogy nem mások elképzelései határozzák meg, mit hogyan tegyek. Egy kicsit mindennap el tudok veszni abban, amit csinálok. Ez adja a legtöbbet. Van, hogy délután kettőkor nekiállok, és este hétkor jövök rá, hogy ja, nem ettem, nem ittam. Flow.

Persze vannak néha mélypontok, amikor oda lyukadok ki, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme. Ott fut még mindig a program, hogy: nehogy elhidd már magadról, hogy tudsz te bármit is!

Hogy jutsz át ezeken az időszakokon?

Hát úgy, hogy most már tudom, hogy van ilyen, de vége lesz. Megélem, amikor rossz, és tudom, hogy ja persze, ez egy ilyen nap, ja, egy héttel a menstruáció előtt mindig szokott ilyen lenni. Tudom követni a saját folyamataimat, tudatosítom, hogy miben vagyok éppen és ez sokat segít.

A teljes interjú a könyvben olvasható:

EREDENDŐ ERŐ - NŐK A XXI. SZÁZADBAN (GONDOLATOK, INTERJÚK)

A könyvről és a rendelés lehetőségeiről itt olvashattok: KLIKK IDE